Sokan, főleg azok, akik nem foglalkoznak vele, azt hiszik, hogy a gazdaság, a pénz egy nagyon objektív dolog, csak mert megszámolható.
Befektetés, költség, bevétel, profit, osztás-szorzás, százalékszámítás, ábrázolástan és geometria. Régóta egyértelmű azonban, hogy erről szó sincs, illetve van, de nem úgy. Nem véletlenül beszélnek a tőzsdei szakértők „hangulatról”, „pánikról”, „félelemről” és „derűlátásról”, „bizalomról”. Csupa olyan kifejezés, ami indulatokat, érzelmeket ír le, és elvileg romantikus regényekben lenne a helye. A tőzsdén mégsem a legjobb matekos a király, hanem az, aki a legpontosabban képes előre jelezni a gazdaságot formáló embertömegek érzelmi világát, miközben a járulékos, szükséges számítások jó részét már elvégzik a megfelelően tanított gépek.
Ugyanígy van ez a lakosság körében is. Nincs objektív valóság, csak kreációk. A „világ” – más emberek – elsőként tényeket gyárt. Nem feltétlenül állítanak valótlant, csak a sok történés közül azt mutatja be és olyan tálalásban, amivel leginkább szolgálni vélik az aktuális célokat. A tények pedig érzelmeket, elsősorban félelmet ébresztenek, mert az az egyik legmegbízhatóbb és legforgalomképesebb dolog. Aki fél, az alig képes a logikus gondolkodásra, tudata beszűkül, ezért nagyon sok mindenre rá lehet venni, amit amúgy nem tenne; hogyan szavazzon, mit és mennyit vásároljon, költse a pénzt vagy inkább tegye félre, mit tegyen, hova menjen, kit tekintsen barátnak és kit ellenségnek, vagy mit adjon enni a macskának.
Nem meglepő, hogy a vállalkozásoknál is nagyjából ugyanez a helyzet. A cégvezetők mindenkori döntéseit rengeteg minden befolyásolja, ahogy a dolgozók munkavégzésének mennyiségét és színvonalát is. A befolyásoló tényezők 90%-a pedig rosszul digitalizálható, és leginkább olyan kifejezésekkel lehet leírni, mint a tőzsdei folyamatokat. Mondhatnánk, hogy az emberek viselkedése irracionális, de ez feltételezne egy objektív racionalitást. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy mindenki él a saját, átszűrt és kreált valóságában, majd az egyre nagyobb embercsoportok (párok, családok, brigádok, cégek, falvak, társadalmak, de vannak globális hiedelmek is) szintén kialakítanak maguknak konszenzusos axiómákat. Ezeket ugyan gyakran vésik kőbe, de ettől még viszonylag sűrűn változnak.
A sikeres cégvezetést is fel lehet építeni a fentiek alapján. Bár szakkönyvek mázsái foglalkoznak vele, lényegében meg kell teremteni a munka hatékonysági szempontjainak megfelelő hangulatot, vigyázva, hogy az a résztvevők túlnyomó részének hosszútávon is élhető legyen. Létre kell hozni a belső axiómarendszert, majd felépíteni a folyamatokat és mechanizmusokat, ami mindezt tényleges produktummá alakítja. Ha bármely ponton komoly hiba van, a „kibocsátás” valahogy csorbulni fog. Nekünk az a szakmánk, hogy ismerjük a legjobb iparági gyakorlatokat, egységben tudjunk látni egy bármekkora vállalkozást, észrevegyük bármelyik részben a szuboptimális működést, javítsuk a hibákat, és addig támogassuk a céget, ameddig önállóan is végig tud menni az új úton.