A lélek éhsége számos vallás és felekezet bevett kifejezése, és mindenütt egy kicsit másképp használják, de a szókapcsolatnak van egy közös jelentéshalmaza, egy leírható jelenség, ami bizony az üzleti életben is egyre gyakoribb.
Nagyjából arról van szó, hogy az emberek egy jelentős részének ‒ és persze az üzletemberek jelentős részének is ‒ életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, hogy valami hiányzik. Úgy érzik ezek az emberek, és most maradjunk az üzletembereknél, hogy kicsit mintha kiüresedtek volna az évek alatt. „Megy a bolt”, az üzlet fejlődik, van magánvagyon, a státuszszimbólumok mind kipipálva, a dolgozók megkapják a fizetésüket, a gyerekek szépen nőnek vagy épp már lediplomáztak. És akkor jön egy homályos, mindenki által másképp megfogalmazott vagy akár soha meg nem fogalmazott, makacs érzés, egy hiány, egy üresség, egy éhség, hogy ennek az egésznek valami másról, valami többről kellene szólnia. Hogy a kielégített anyagi és társadalmi szükségletek mellett vagy (horribile dictu) helyett kellene lennie valami többnek, valami másnak. Hogy a profit csak néhány szám, luxusautó, tengerpart, de mégis, mi a célja?
A fentiek mögött többnyire nem vallásos spiritualitás, az istenhit keresése vagy lappangó halálfélelem áll, de még csak nem is arról van szó, hogy valaki „jó dolgában nem tudja, mit csináljon”, hiszen ez az érzés bármilyen anyagi körülmények között és élethelyzetben jelentkezhet. Inkább arról, hogy „az egésznek” kellene, hogy legyen valami önmagán, a díszleteken túlmutató értelme. Hogy a napi 8-12 óra munka és törődés ellenében egy bankszámla nem biztos, hogy elég magyarázat. Hogy mindez akkor sem mindig elég, ha az ember be sem megy a céghez, mert sem a golf, sem más szabadidős tevékenységek nem tudják befoltozni azt az űrt. Egy éhség, amit próbáltak már csillapítani szépséggel, itallal, sporttal, adakozással, művészetekkel, hatalommal, de egyik sem az igazi.