Korábban már foglalkoztunk a home office témájával. Most azért tesszük ismét, mert heteken belül véget ér egy fejezet, aminek végére nem baj, ha van stratégiánk.
Sokan arról írnak a médiában, hogy „vége lehet az ötnapos munkahétnek”, mert a cégek többsége a járvány után is megtartja a heti 1-2 nap távmunkát. Mások amellett érvelnek, hogy a cégvezetők alig várják, hogy elmúljon a járványveszély (ez általánosságban nyilvánvaló, most csak munkáltatói szempontokról van szó), és mindenki visszatérjen végre az íróasztalához és a „rendes” munkavégzéshez.
Akik olyan munkakörben dolgoznak, ahol elengedhetetlen a személyes jelenlét, azoknál ez a kérdés fel sem vetődik, és örömmel hangoztatják, hogy „most kiderült, melyek a társadalom szempontjából igazán fontos foglalkozások”.
Mi meg azt mondjuk, hogy mint általában, minden szélsőséges vélemény túlzó és általánosító. Ezzel együtt kétségtelen, hogy a home office kifejezés talán az óvodások szókincsébe is bekerült, és hogy a világ legalább akkorát lépett előre ezen a területen is, mint mondjuk az online kereskedelem esetében.
Most mindazon munkáltatók, akiknél a járvány alatt és miatt volt bármilyen távmunka, elkezdhetnek gondolkodni, hogy ebből mennyit és milyen formában tartsanak meg a „békeidőkre”. Ezt egy vállvonással is el lehet intézni, de érdemesebb rendszerszemlélettel gondolkodni, és végre, ha eddig nem, megvizsgálni, hogyan hat a távmunka a vállalat és az egyén összteljesítményére, és milyen paraméterekkel illeszthető be a jövőben a működésbe, akár csak ideiglenes jelleggel is (ha mondjuk az elmúlt egy év ideiglenesnek számít). Persze a vezetők többségének erre sem ideje, sem hangulata, és a HR-nek is van jobb dolga ennél. Mi többek között ezzel is foglalkozunk, tudunk segíteni.